Egon már régóta a méltán híres McDonald's üzletlánc marketing osztályán dolgozott, több-kevesebb sikerrel. Saját irodájában egész nap csak bámult kifele az ablakon. A kampányt már levezényelték, nincs más hátra, csak a babérok learatása. Évente kétszer kellett egy-egy hetet dolgoznia, a többi munkát elintézték az alkalmazottai. Szerette munkáját, bár, ahogy ő fogalmazott, nem mindíg hozott akkora elismerést a meló, mint azt kívülről sejteni lehet. 2010 január óta csak estek lefelé a részvények, a vásárlók apadtak, az árak emelkedtek. Egon kezdte érezni, hogy a cégnek valami nagyon nagy löket kellene, mert ez a helyzet már tarthatatlan.
Mi lenne, ha kevernénk valami médiabotrányt? - vetette fel Egon a kérdést a soros kampánygyűlésen a cég 1. számú tárgyalótermében.
A teremben 12 ember foglalt helyet, mind drága selyemöltönyben, arany díszítésű karórával, fényes cipőkkel ültek a mahagóni tárgyalóasztal körül. Most mindannyian Egonra meredtek.
-Mire gondolsz? - kérdezte Berg, a marketingosztály igazgatója.
-Egyszerű. Kell csinálnunk egy nagy visszhangot kiváltó eseményt, elhelyeznünk benne a saját reklámunkat, majd lesni a fejleményeket.
-Pontosabban?
-Nem tudok részleteket. Csak ennyit dolgoztam ki a fejemben eddig. Valami nagyot ütős dolog kellene. Valami kényes téma.
-Valami, amire az emberek érzékenyek? - kérdezte egy öltönyös fickó, akinek Egon eddig soha nem tudta megjegyezni a nevét - Mondjuk az egészségük? Csináljunk valami újjabb népjárvány babonát?
-Nem, nem, az csak elriasztaná a vevőket. Én valami másra gondoltam. Valami durvábbra, de mégse annyira, hogy az élet megálljon. Valami gyilkolósdira.
-Azt akarod mondani, hogy öljünk meg valakit? - kérdezte a fószer.
-Nem is tudom - mosolygott Egon - megtennétek?
Berg körülnézett, majd felállt, odament az ablakhoz és becsukta.
-Ebben a szar helyzetben bármire képes lennék a cégért. Mondd el, mire gondolsz.
Egonban eddig fel sem merült, hogy komolyabban fontolóra kellene vennie az ötletét. De valami megcsillant a szemében és folytatta.
-Igen uraim, egy haláleset. Nem kell, hogy igazi legyen. Csak megrendezett. Elkészítjük a fotókat, elhintjük az újságoknak, és meg is van a reklám.
-Egy ilyet nem lehet megrendezni - szólt közbe az öltönyös - ennyi embert nem lehet bevonni. Rendőrség, nyomozók, hírszolgálat. Ennek a kamunak biztosan híre menne.
-Akkor legyen igazi gyilkosság - vágott bele Berg.
Egon nem akart hinni a fülének. Végre hallgatnak rá. Értékelik az ötletét, és nem csak egy kupac szarnak nézik az asztal sarkában, mostantól nem csak teniszpartner, hanem ő a teniszpálya gondozója.
-Arra gondoltam - kezdett bele finoman körbetekintve az arcokon - hogy valakit öljenek meg a McDonald's parkolójában, vagy a Mcdrive-ban.
-Legyen ez utóbbi! - hangzott többfelől is - A pasi türelmetlen volt, ezért megölt egy pár embert! És a címlapfotón majd a mi M betűnk fog virítani!
-Erről van szó! - bólogatott Egon.
-De ki fog gyilkolni? - kérdezte az öltönyös fickó - Hogyan vesszük rá, hogy gyilkoljon? Ki az aki bemenne a börtönbe, csak azért, hogy a Mekinek jobban fusson a szekere?
-Én tudom - mosolygott az igazgató - egy cigány. És most álljunk meg egy szóra. Nem vagyok rasszista. Csak azt mondom, hogy ezeknek nem árt meg egy kis börtön. Meg se kottyan nekik. Sőt! Egyenesen jól érzik ott magukat! Adunk nekik évi egymillió forintot, és akár önként is bemennek a sittre! Az emberek pedig megint felháborodnak, mert egy cigány gyilkolt fehéret. Ennél figyelemfelkeltőbb más nem is lehetne.
-Nos én ebben szerettem volna a segítségeteket kérni, de látom Berg már ráhangolódott a témára - mondta Egon, aki el se hitte, hogy letegezte az igazgatótanácsot. De egyikük arca se rezzent, kíváncsian várták a sztori részleteit...
Két hét múlva Egon büszkén nyomta meg a Küldés gombot a böngészőn, ezzel elküldve az alábbi levelet a marketingosztály valamennyi tagjának:
Kedves Kollégák!
Megcsináltuk! Ilyet a Coca Cola nem vállalna be! Olvasgassatok:
Nézzétek a képeket:
http://www.mtv3.fi/uutiset/rikos.shtml/arkistot/rikos/2010/07/1152412
Büszke vagyok a munkánkra. Hétfőn be is iktathatnánk egy sörözést, szigorúan asszonyok és munka nélkül.
Üdvözlettel:
Egon
